Songkran, azaz a thai Újév. Tudni kell, hogy Thaiföldön háromszor ünneplik az újévet. Először szilveszterkor – ez szinte kizárólag a farangoknak (nyugati fehér bőrű ember) szól –, majd februárban, amikor beköszönt a kínai újév – ilyenkor  mindenütt nagy felvonulások vannak, sokan pirosba öltöznek, hogy távol tartsák maguktól a rossz szellemeket, a harmadik pedig maga a thai újév, ami általában április közepére esik (évente változó és pár napig tart).

Nekem volt szerencsém mindhármat átélni, mindhármat kétszer is, Thaiföldön, helyben 🙂 Legkiemelkedőbb viszont az áprilisi móka, a vizes locsolkodás volt. Kissé szkeptikusan álltam hozzá az egészhez és nem tudtam mit várjak, mert mindenki arról beszélt, hogy aki ezt “meg akarja úszni szárazon”, az nem hagyja el a házat egész álló nap vagy napokig (ezek a napok ugye munkaszüneti napok is). Mivel Thaiföldön egész évben meleg van (igen, még a monszun idején is), ezért áprilisban a helyiek azzal köszöntik az új évet és az esős időszak beköszöntét, hogy vízzel locsolják egymást – minden lehetséges módon, amit csak el tudtok képzelni. A települések direkt állítanak hatalmas dézsákat az út mentén, hogy abból aztán meríthessen a jónép egy nagy vödörrel és minden elhaladó autót, motorost – közlekedőt 🙂 – nyakon borítson.

A boltok már egy hónappal előtte készülnek, elkezdenek vízipisztolyokat árulni, kisgyerekeknek való “hátizsákos ballont”, amit aztán megtöltenek vízzel és slaggal veretnek mindenkit, aki útjukba kerül. Nincs menekvés, én is azt hittem hogy lesz és hogy néhányan majd tekintettel lesznek a másikra, de mese nincs; aki ebben az időszakban tartózkodik Thaiföldön, annak ezzel számolnia kell. Láttam olyan turistákat, akiken 3 esőkabát volt és 1-1 nagy bőröndöt húztak maguk után, amik teljesen át voltak ázva. Brutálisan nézett ki minden és mindenki, mégis azt mondhatom, hogy életem egyik legszuperebb olyan ünnepsége volt, ami egy számunkra idegen kultúrához tartozik. Nem hagyományos ünnepségről van szó és annyira jól éreztem magam egész nap, hogy azt el sem tudom mondani. Persze az a veszély sincs, hogy megfázik az ember, mivel állati meleg van április környékén. Nem árt persze vigyázni sem, mert minden csúszik, minden nedves és az emberek persze isznak is – hát Újév köszöntésről volna ugye szó:), de nem árt óvatosnak lenni, hogy senkinek semmi baja ne essék.

Miközben nyakadban landol egy újabb adag jéghideg víz, mindenki azt kiabálja, hogy “Happy Songkran, Happy New Year, Thailand!” – az élmény felbecsülhetetlen volt és imádtam a nap minden egyes percét. A thaiok nagyon befogadóak voltak velünk, külföldiekkel szemben és élvezték, hogy mi is részt veszünk a legnagyobb ünnepségükön.

Idén Bangkokban dolgoztam a Songkran ideje alatt és napi pár óra szabadom is alig volt, mert egy backpacker / party hostelben segítettem és ilyenkor ez nekünk ugye munka, munka és még több munka. A nap végén emlékszem alig álltam a lábamon és mivel előre tudtam, hogy majd dolgoznom kell, ki sem tettem a lábam 3 teljes napig a szobámból sem, mert eléggé megjártam volna… 🙂 Még azok sem “ússzák meg”, akiknek szintén dolgozni kell – valószínűleg csuromvizesen érkeznek munkába. Az emberek pár napig elfelejtik minden gondjukat, nagyvárosokból elmennek vidékre a családhoz, hogy együtt ünnepelhessenek.

Míg Khao Lak-on voltam idegenvezető, természetesen mi is megkaptuk munkaszüneti napnak a Songkran-t (ez tavaly 2 napot jelentett). Már reggel találkoztam egy gyors reggelire a kollégáimmal és barátaimmal – délelőtt 10 óra körül még teljes nyugalom volt, aztán előkerültek az első dézsák (ha nem mondtam volna, jéghideg vízzel locsolnak, sőt vannak olyan elvetemültek is, akik direkt extra jeges vízzel – ezért is írtam az előbb, hogy azért nem árt vigyázni, a jó ízlés határain belül). A reggelizős helyről mi is áttettük magunkat az egyik bár / étterembe és természetesen kikértük az első adag Sang Som kólánkat is (Sang Som – thai rum, nagyon finom – a mi pálinkánk thai megfelelője 🙂  Onnantól kedzve azán ténylegesen is beindult a nap; locsoltuk egymást, slaggal verettünk, néha elhaladtak kocsik, melyeknek platójára fel lehetett pattanni, majd onnan folytatni a mókát. Egész álló nap csurom vizesek és a nap végén kellemesen fáradtak voltunk.

Hatalmas köszönet ennek a csodálatos országnak és lakóinak, hogy mi, külföldiként (mégis ott dolgozóként) is részesei lehettünk a legnagyobb ünnepségüknek és nem csak turista szemmel tekinthettünk bele az egészbe (célzok itt azokra a turistákra, akik éppen ezalatt a 3 nap alatt tartózkodtak Thaiföldön és inkább vették menekülőre a dolgot, hatalmas hátizsákjaikkal és bőröndjeikkel, teljesen elázva).

Koncz Vivien

Régen mindig azt hittem, hogy szinte lehetetlen lenne mindig máshol élni és az adott helyen dolgozni. Aztán 2 éve kiléptem a komfortzónából és egyetlen bőrönddel, egy egyirányú jeggyel és hatalmas kurázsival megérkeztem Thaiföldre, majd az élet úgy hozta, hogy lehetőségem is volt két főszezont lehúzni ebben a csodálatos országban. Hála annak, hogy a turizmus/vendéglátásban otthonosan mozgok, nyitott vagyok akármilyen kultúra felé és merek változtatni, a világ legszebb helyein van alkalmam dolgozni és megismerni egy-egy országot - nem csak turista szemmel. Manapság már nem zavar, ha fél évente kell lakóhelyet váltanom vagy éppen új munkahelyhez vagy országhoz kell hozzászoknom, mert végre szabadon élhetek és mindig mindent álmom addig kergetem, amíg meg nem valósítom azokat. Ahogy az angol mondaná - 'I am a citizen of the world' -, azaz szinte minden országban és helyen otthon érzem magam.