Történetem igazából ott kezdődött, hogy egy kisebb ázsiai körút után megfogalmazódott bennem a kérdés; hogy tudnám magam huzamosabb időre Thaiföldre – azon belül is Bangkokba – teleportálni és új életet kezdeni. Akkor már negyedik éve dolgoztam Németországban – egyszerűen meguntam és állati nagy elvágyódás uralkodott el rajtam; vágytam az új kihívásokra. Itt nem is szaporítanám tovább a szót: egy gyönyörű januári reggelen érkeztem meg Bangkokba – egy hatalmas bőrönddel, egy egyirányú repülőjeggyel és nem kevés bátorsággal.

Nem, nem volt fix munkám, egyetlen embert ismertem az egész városban és tisztában voltam vele, hogy egy olyan országban készülök “letelepedni”, ahol még a betűket sem ismerem és a kultúrától is nagyon messze áll a mi nyugati világunk. Az élet aztán úgy hozta, hogy csupán csak 2 hónapig maradtam Bangkokban, ahol angolt tanítottam thai gyerkőcöknek, majd pár kapcsolaton keresztül jött egy visszautasíthatatlan ajánlat Thaiföld déli részéről, Khao Lakról. Német nyelvű turisták mellé kerestek a főszezonra idegenvezetőt és bár nem voltak tapasztalataim ezen a területen, de úgy éreztem, hogy a hozzáállásommal, az állandóan pörgő életmóddal, amit mindig folytatok, talán nekem való lesz ez az állás. Nem tévedtem.

Egy szépséges márciusi napon érkeztem Khao Lakra. Egy apró szobát béreltem egy thai családi házban, ahol körülbelül 3 generáció lakott együtt és a földszinten egy nagyon szuper éttermet működtettek. Egyből befogadtak és mindenben segítettek a kezdetekkor – itt hozzá kell tennem, hogy a thaioknál normális, ha 2-3 család húzza meg magát egy közös szobában (gyerekek, szülők együtt) és egy teljesen idegennek pedig kiadnak egy szobát. Én nagyon szerettem velük lakni – az étteremben természetesen kedvezménnyel étkezhettem (rengeteg barátomnak, ismerősömnek és vendégemnek is ajánlottam később a helyet), a strand tőlem úgy 500 méterre volt és minden reggel biciklivel jártam munkába – illetve az utazási irodáig akiknek dolgoztam, majd onnan persze kisbuszokkal jutottunk el az aznapi túrára.

Khao Lak egy nem túl nagy városka, Phukettől úgy 2 órányi autóútra északon. A turisták körében talán még nem túl ismert vagy népszerű; a legtöbb vendégem ugyanis német, svájci vagy francia volt. Oroszok elvétve. Egyik oldalról a dzsungel, másik oldalon gyönyörű tengerpartok határolják – Khao Lak nem egy sziget, Thaiföld Phang Nga provinciájában található kis üdülő övezet. Igazából egy főútból áll és két nagyobb része van – az egyik az úgynevezett városközpont, ahol minden jelentősebb étterem, utazási iroda és kisebb bárok megtalálhatóak. A másik (kisebb része) pedig inkább a helyieké – van azonban apró buszpályaudvar, helyi piac, üzletek, de a thaiok teljesen normálisan élik mindennapjaikat. Természetesen sok a turista, de nem annyira, mint mondjuk Phuketen vagy Thaiföld más, ismertebb szigetein.

Az egész településre azt mondanám, hogy 60%-ban a hotelekből és resortokból áll, valószínű a legtöbb jövedelmük is a turizmusból származik. Őszinte leszek; ha választanom kellene és tudnám, hogy Phuket mennyire inkább az éjszakai életről híres (és a nem túl szép strandokról), akkor lehet, hogy azonnal felírnám Khao Lak-ot arra a bizonyos bakancslistára. Nyugodt környék, Phuket repterétől másfél óra kocsival, pihenésre vágyók Paradicsoma – akik azonban kíváncsiak a buja természetre is, előnyben részesítik a nem túl zsúfolt strandokat és szívesen vesznek részt a napi kirándulásokon ezen a környéken – azok számára fantasztikus választás.

Mint már említettem, egy kedves ismerősöm által adódott egy remek lehetőség, így lettem idegenvezető a Khao Lak Land Discovery nevű utazási irodánál. Napi “munkahelyeim” a világ legcsodálatosabb részei és szigetei voltak, olyan munkám volt, amibe mindig a 120%-om beleadtam és soha nem éreztem, hogy ez ténylegesen is munka lenne. A rengeteg pozitív visszajelzés a vendégeimtől, az érdeklődés a részükről és a naponta átélt megannyi új és érdekes élmény olyan sokat nyújtott számomra, ami miatt azt mondhatom; életem egyik legszebb időszaka volt a Khao Lak-on munkával töltött pár hónap.

Koncz Vivien

Régen mindig azt hittem, hogy szinte lehetetlen lenne mindig máshol élni és az adott helyen dolgozni. Aztán 2 éve kiléptem a komfortzónából és egyetlen bőrönddel, egy egyirányú jeggyel és hatalmas kurázsival megérkeztem Thaiföldre, majd az élet úgy hozta, hogy lehetőségem is volt két főszezont lehúzni ebben a csodálatos országban. Hála annak, hogy a turizmus/vendéglátásban otthonosan mozgok, nyitott vagyok akármilyen kultúra felé és merek változtatni, a világ legszebb helyein van alkalmam dolgozni és megismerni egy-egy országot - nem csak turista szemmel. Manapság már nem zavar, ha fél évente kell lakóhelyet váltanom vagy éppen új munkahelyhez vagy országhoz kell hozzászoknom, mert végre szabadon élhetek és mindig mindent álmom addig kergetem, amíg meg nem valósítom azokat. Ahogy az angol mondaná - 'I am a citizen of the world' -, azaz szinte minden országban és helyen otthon érzem magam.