Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem voltak szabad perceim ezen a gyönyörű helyen. Én is, mint mindenki más, szerettem volna felfedezni, látni a legszebb strandokat és több időt tölteni az ott szerzett barátaimmal. Amint azt az előző cikkeimben már olvashattátok, nem sok szabadnapom volt – ugyanis főszezonról beszélünk – de amik voltak, azokat igyekeztem hasznosan eltölteni. Így esett az, hogy Khao Lak legszebb strandján süttettem a hasam (ez lenne a White Sand Beach) egyik kedves Phuketen élő, szintén magyar barátnőmmel, aki többször is meglátogatott…

Van jogosítványom, de amikor valaki arról beszél, hogy Thaiföld és vezetés, az egyenlő azzal, mintha azt mondanám, hogy holnap teszek egy kirándulást a Marsra. Sajnos több esetről hallottam, amelyeknek tragikus végkimenetele lett és hiába hisszük mi nyugatiak, hogy tudunk vezetni (és persze, hogy tudunk), de a helyiek sajnos nem a legjobban. Valamint ugye baloldali közlekedés van és azt is egy kis idő megszokni (amikor visszajöttem Európába és át kellett kelnem az úttesten, automatikusan először mindig az ellenkező irányba néztem, annyira berögződött aztán). Motorral, avagy kis robogóval sem nagyon közlekedtem, inkább a biciklit részesítettem előnyben és valószínű egyetlen voltam az egész településen, aki biciklizett. Ez így utólag visszagondolva vicces, de ott helyben nekem ez a megoldás tűnt a legbiztonságosabbnak.

Volt egy kedvenc piacunk is, ahova még munka után esténként is nagyon sűrűn jártunk. Nem úgy kell elképzelni, mint a tipikus turista paradicsomokat, ahol minden áldott jóember alkudozik és mindent olcsóbban akar, a thaiok pedig minden portékát a háromszoros árért kínálnak. Ez egy nagyon nyugodt piac, eszméletlen jó holmikkal, ételes/italos standokkal, szuvenírekkel, ruhaneműkkel, állati finom thai palacsintával és fagyival, néhány helyen zenével. Minden turistát oda küldtem, nem egyszer futottunk össze esténként olyan vendégekkel, akikkel aznap még együtt voltam túrán vagy kint a szigeteken. A piac neve Bang Niang Market, majdnem a település kellős közepén található és anno heti háromszor volt nyitva esténként. Mi imádtuk. Valószínű sokszor fogjátok hallani a ‘same same, but different’ kifejezést is, ha Thaiföldön (főleg piacokon) jártok. Ezt a thaiok használják, kvázi mindenre, amit vásárolni tudsz. “Hej Te, ez miben különbözik attól a búvárszemüvegtől, amit 50 bahttal olcsóbban láttam, egy utcányira innen?” – kérdezi a meglepett turista. Majd jön a válasz: same same, but different. Ami annyit tesz: ugyanolyan, de más. Máig használom poénkodni, még itt Európában is.

Mivel a parthoz közel laktam, így sokszor voltuk esténként naplemente nézőben az egyik kis tengerparti étteremben vagy fogyasztottunk egy jó mangó shaket, illetve Chang sört. Három kedvenc bárunk volt; a Memories, a Monkey és a Gecko. Utóbbi volt a törzshely, minden itt dolgozó itt gyűlik össze (tour guide-ok, búvároktatók, stb.), valamint azon turisták körében is elég népszerű kis hely volt, akik hosszabb időt töltöttek Khao Lak-on. Aki diszkót keresne, az ne a nagyon őrült Pattaya vagy Phuket éjszakai élettel számoljon, egyetlen klubot szeretnék kiemelni, ami nagyon szuper és mindenki zenei ízlésvilágának is talán eleget tehet, az a Build Factory. Mi Songkran után is oda tömörültünk be, habparti volt – hát nem fogom egykönnyen elfelejteni, az biztos. Sokszor gyűltünk össze csak enni valamit, új ételeket kipróbálni. Thaiföld híres arról, hogy az emberek szeretnek összeülni, társaságban enni és mindent megosztani egymással. Ritkán láttam pl. egytálételt vagy azt, hogy valaki elé kitennének egy adag elemózsiát és azt egyedül fogyasztaná. Mindig mindent megosztottunk egymással, megkóstoltuk a másikét és minden különlegességre nyitottak voltunk. Nagy kedvenc volt a thai hot pot, amikor is elénk tesznek egy bádogból készült, kis fazekat tűzön, nyers húst (marha, csirke és tengeri herkentyűk), tojást és nagyon sok zöldséget, majd azt mi magunk főzzük meg, készítjük el. Többféle szósz jön mellé – nagyon csípőstől kezdve az eszméletlen csípősig hehe – és emellett az étel mellett akár 2-3 órát is elüt az ember, mert főzünk, közben beszélgetünk és egyszerűen jól érezzük magunkat. Kedvenc thai édességünk pedig – amit mindenkinek kötelező kipróbálni, aki Thaiföldön jár – a ‘mango sticky rice’, azaz a ragacsos, mangós rizs. Rizs meleg kókusztejben (nagyon ragacsos), mellette friss mangó felvágva. Az ízhatás isteni, minden nap tudnám enni – reggelire, ebédre, vacsorára.

Sokan kérdezték már tőlem privátban is, hogy mi a helyzet a tetoválásokkal, különösképpen azokkal, amelyek Thaiföldön készülnek. Biztonságos-e, mennyire jók a körülmények és a többi. Soha ilyen jó tetoválókkal nem találkoztam, mint Thaiföldön – 5 tetoválásom csináltattam Bangkokban, soha semmi bajom nem volt és gyönyörűen dolgoznak. Ez náluk művészet és egyben tradíció, hagyomány is. Mikor angolt tanítottam 10-14 éveseknek, találkoztam olyan tinikkel, akiknek már akkor tele volt varrva a kezük és ez ott teljesen normális. Még kitérve a bambusszal készült tetoválásokra – ezekkel sincs abszolút semmi gond, bár én a géppel készülteket jobban preferálom, mert a bambuszos (bár hamar gyógyul) egy idő után kissé elhomályosodik és akiknek nem túl nagy a fájdalomküszöbe, szintén nem ajánlanám, mert elég fájdalmas.

Voltunk élőben thai box meccsen is. Ó igen… már említettem, hogy a Khao Lak-on szezonban dolgozók általában három csoportra oszthatóak. Vannak a tour guide-ok, a búvároktatók és vannak azok a thai boxolók (legyen szó profikról vagy amatőrökről, akik csak most kezdik), akik szintén pár hónapra jönnek, direkt ‘boxing camp’-ekben élnek és egész nap edzenek, elsajátítják eme híres sportot és a végén megmérettetéseken vesznek részt. Én ezt anno állati érdekesnek találtam és mindenképpen szerettem volna egyszer élőben is látni, hogy zajlik egy ilyen körmeccs. Sosem voltam a küzdősportok szerelmese, de esküszöm ott nekem is megjött hozzá a kedvem és elkezdett jobban érdekelni, valamint ha legközelebb megyek Thaiföldre, szinte biztos, hogy alap szinteken szeretnék én is részt venni egy pár hetes tanfolyamon, edzésen. A sport maga – és a meccsek – sajnos nem tartoznak a legolcsóbb hobbik és látványosságok közé (maga a mérkőzés, mint olyan), de nekem az aznap esti körmeccsek minden pénzt megértek. Amin mi is voltunk, az a Khao Lak Boxing Stadium-ban került megrendezésre, ahol magas ülőhelyekről nézhettük, mi zajlik a ringben (volt vér bőven), de olyan hangulata volt az egésznek, hogy az hihetetlen. Még közös képünk is készült a döntőben sajnos vereséget szenvedett filippino fiúval, akinek mi is szurkoltunk 🙂

Bár picit talán összeszedetlenebb lett az az utolsó Khao Lak-i bejegyzésem, mint az eddigiek, de próbáltam nektek képet adni arról, hogy még egy kevésbé ismert helyen is mennyi mindent tud csinálni az ember és mennyi érdekesség várja az ide látogatókat. Úgy gondolom a képek is magukért beszélnek és szívből remélem, hogy sokaknak meghoztam a kedvét felfedezni ezt a csodálatos helyet, ahol bár csak 3 hónapot töltöttem, örökre különös helye lesz a szívemben. És hát ki tudja merre vezetnek még útjaim, az is lehet, hogy egyszer még én leszek ott helyben az idegenvezetője valamelyikőtöknek 🙂

Koncz Vivien

Régen mindig azt hittem, hogy szinte lehetetlen lenne mindig máshol élni és az adott helyen dolgozni. Aztán 2 éve kiléptem a komfortzónából és egyetlen bőrönddel, egy egyirányú jeggyel és hatalmas kurázsival megérkeztem Thaiföldre, majd az élet úgy hozta, hogy lehetőségem is volt két főszezont lehúzni ebben a csodálatos országban. Hála annak, hogy a turizmus/vendéglátásban otthonosan mozgok, nyitott vagyok akármilyen kultúra felé és merek változtatni, a világ legszebb helyein van alkalmam dolgozni és megismerni egy-egy országot - nem csak turista szemmel. Manapság már nem zavar, ha fél évente kell lakóhelyet váltanom vagy éppen új munkahelyhez vagy országhoz kell hozzászoknom, mert végre szabadon élhetek és mindig mindent álmom addig kergetem, amíg meg nem valósítom azokat. Ahogy az angol mondaná - 'I am a citizen of the world' -, azaz szinte minden országban és helyen otthon érzem magam.